2010. december 29., szerda
asszem idénre már offolom magam(: mindenkinek szeretnék ezúttal kellemes szünetet, és jó IHB-t [iszunk, hányunk, belefekszünk-öt] kívánni, és hogy a jövőév is ugyanilyen jó vagy jobb legyen, mint az idei(:
Mi volt a legőrültebb, leghülyébb, legcikisebb dolog, ami idén történt veletek? :D
Lehetetlen nem létezik", harsogja a TV. Neki vágom a párnám és sírok, tudom,
ez mind csak hazugság, mert én mindent megtettem Érte, de Ő mégis elment és soha nem jön vissza már.
ez mind csak hazugság, mert én mindent megtettem Érte, de Ő mégis elment és soha nem jön vissza már.
Csak azért jöttem, hogy lássam, mit tennél ha adnék egy esélyt neked, hogy rendbe hozd a dolgokat...

Szükségetek
volt egymásra. Nem foszthattalak meg annak felfedezésétől, mire vagytok
képesek együtt - a barátságtól, ami meghatároz titeket, úgy, ahogy azt
még nem is sejtitek.
volt egymásra. Nem foszthattalak meg annak felfedezésétől, mire vagytok
képesek együtt - a barátságtól, ami meghatároz titeket, úgy, ahogy azt
még nem is sejtitek.
„Mindenki tudja, hogy nem szabad a napba nézni. Ezt mindenkinek
elmondják gyerek korában: "Ne nézz a napba, különben megvakulsz!" De
néha olyan nagyon meg akarunk érteni valamit, hogy még a vakságot is
megkockáztatjuk, csakhogy egy pillantást vethessünk arra, amit nem
értünk.”
elmondják gyerek korában: "Ne nézz a napba, különben megvakulsz!" De
néha olyan nagyon meg akarunk érteni valamit, hogy még a vakságot is
megkockáztatjuk, csakhogy egy pillantást vethessünk arra, amit nem
értünk.”
Szeretni azt jelenti, hogy szereted a szerethetetlent,
megérteni azt jelenti hogy, megérted a megérthetetlent,
hinni azt jelenti, hogy hiszel a hihetetlenben,
elfogadni azt jelenti, hogy elfogadod az elfogadhatatlant
megérteni azt jelenti hogy, megérted a megérthetetlent,
hinni azt jelenti, hogy hiszel a hihetetlenben,
elfogadni azt jelenti, hogy elfogadod az elfogadhatatlant
Bizony, követelem, mert szeretem, és mert szeretem, jogom van a szeméhez, a mosolyához, a kezéhez, az ajkához, az érintéséhez, a ruhájához, mindenhez, ami őt jelenti , mert szeretem.
Amikor kicsik voltunk, úgy fejeztük ki a szeretetünket egymás iránt, hogy kölcsönadtuk egymásnak a legkedvesebb játékunkat, majd ha összevesztünk visszavettük azt. Bár csak most is ilyen egyszerű lenne.. A szívemet csak nem kérhetem vissza :|
Lóbáltam a lábamat az ágy szélén és fütyültem, tudnod kellett volna, hogy valami baj van, hogy nem vállalom, és nem bírom elviselni az emlékeidet. (...) Ha csak cseppet gyanakodol, ha egyetlenegyszer eszedbe jut, hogy jobban rám figyelj, nagyon figyelj, úgy, ahogy a testemre szoktál, amelyet jobban ismertél már nálam, talán észreveszed, mennyi szenvedést okozol nekem, anélkül, hogy akarnád, és észreveszed, hogy kapálódzom és hadonászom valami híg, átlábolhatatlan gyötrelemben, amelyet te idézel a fejemre emlékekkel és emlékeztetésekkel.
Szabó Magda
Szabó Magda
"Nem hagylak el. Melletted leszek addig,
míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra..."
míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra..."
Szeretném ellesni a napraforgó technikáját. Mindig a nap felé néz, akkor is, ha azt a felhők eltakarják.
2010. december 28., kedd
Mennyire fájdalmas, hogy ez a gyönyörű szempár melybe egykor bele szerettem és mely úgy nézett az enyémbe, mintha én lennék az egyetlen csoda a földön most úgy mered a semmibe ha közelében vagyok, mintha csak azt mondaná: menj a közelemből. Annyira hiányzik, ahogyan akkor és ott azon az őszi napon átöleltél én pedig azt sem tudtam mit kellene tennem.. csak ültem és azt kívántam bárcsak ez a pillanat örökké tartana.. De vége lett.. Mint minden jónak ebben a múlandó világban.. Számodra ezek talán nem is voltak jelentős pillanatok, de nekem akkor Te voltál minden. A szerelem. Az első csók. A fájdalom és egyben a boldogság. A biztonság. A kétely.Az égbe repítő érzés aminek neve számomra még ma is ismeretlen. Ami pedig a legfontosabb.. Olyat tettél velem amit azelőtt senki. Megremegtetted a szívemet.. :$
- Nem tudom – mondta halkan – Nem tudom elképzelni. Csak… nem látok senkit sem úgy. Már észre sem veszem a lányokat, tudod. Nem látom az arcukat.. ..De, tudod Jake, néha te is élhetnéd az életed.
- Én sem látom őket, Quil. Én sem látom az arcukat..
- Én sem látom őket, Quil. Én sem látom az arcukat..
,,A többi lánnyal ellentétben képtelen vagyok úgy lefeküdni valakivel ha nem vagyok szerelmes...szerencsémre pillanatok alatt szerelmes leszek...'' :D

2010. december 27., hétfő
Mostantól a világ már Alkonyatkor álmodni kezd. Hát szeress, ha mersz.
<3
<3
- Mondtam már, hogy szeretlek?
- Ma még nem. De nem kötelező.
- Szeretnem Téged? Ezt nem én döntöm el, nem szabad választás. Így alakult.
- Mondanod nem kötelező.
- Akkor mit mondjak? Hazudjak Neked? Vagy beszélgessünk másról?
- Akármiről beszélgetünk, tudom, hogy szeretsz. Hallom a hangodon.
- Tudod nekem ez néha fáj.
- Miért?
- Mert itt ülünk ezen a polcon, egymás mellett, és én nem tudom szeretsz-e.
- Hogyhogy nem tudod?
- Nem mondod sosem.
- Szerintem nem kell mondani. Rád nézek, és látod. Megszólalok, és hallod a hangomon.
- De nekem néha kéne, hogy kimondd.
- Akkor mások vagyunk.
- Fogod mondani?
- Fogom. Mert akarod.
- Szeretlek.
- Én is.
- Nem mondtad ki. Most se.
- Azt mondtam, hogy én is.
- Az nem ugyanaz.
- Dehogynem. Én is szeretlek.
- Magadtól mondd.
- Szeretlek.
- Hát ez most nagyon magadtól volt.
- Neked meg semmi se jó.
- Nem is szeretsz.
- De Te se.
- Akkor megegyeztünk.
- Meg.
Majd hátat fordítottak egymásnak, és soha többé nem szóltak egy szót se. A plüssnyuszit végül elvitte egy másik kisgyerek, a plüssmackó pedig örökké bánta, hogy nem mondta ki időben, hogy szeretlek.
- Ma még nem. De nem kötelező.
- Szeretnem Téged? Ezt nem én döntöm el, nem szabad választás. Így alakult.
- Mondanod nem kötelező.
- Akkor mit mondjak? Hazudjak Neked? Vagy beszélgessünk másról?
- Akármiről beszélgetünk, tudom, hogy szeretsz. Hallom a hangodon.
- Tudod nekem ez néha fáj.
- Miért?
- Mert itt ülünk ezen a polcon, egymás mellett, és én nem tudom szeretsz-e.
- Hogyhogy nem tudod?
- Nem mondod sosem.
- Szerintem nem kell mondani. Rád nézek, és látod. Megszólalok, és hallod a hangomon.
- De nekem néha kéne, hogy kimondd.
- Akkor mások vagyunk.
- Fogod mondani?
- Fogom. Mert akarod.
- Szeretlek.
- Én is.
- Nem mondtad ki. Most se.
- Azt mondtam, hogy én is.
- Az nem ugyanaz.
- Dehogynem. Én is szeretlek.
- Magadtól mondd.
- Szeretlek.
- Hát ez most nagyon magadtól volt.
- Neked meg semmi se jó.
- Nem is szeretsz.
- De Te se.
- Akkor megegyeztünk.
- Meg.
Majd hátat fordítottak egymásnak, és soha többé nem szóltak egy szót se. A plüssnyuszit végül elvitte egy másik kisgyerek, a plüssmackó pedig örökké bánta, hogy nem mondta ki időben, hogy szeretlek.
2010. december 23., csütörtök
Te és én nem vagyunk egyformák. Más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, mi az igaz szerelem. Te mutattad meg, mit jelent törődni valakivel, és ettől én jobb ember lettem. Szeretném, ha ezt tudnád. Nincs bennem keserűség a történtek miatt. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ami köztünk volt, igazi volt, és örülök, hogy legalább egy kis időre együtt lehettünk. (...) Talán egy pillanatra te is ezt érzed majd, visszamosolyogsz, és gyönyörűséggel őrzöd meg közös emlékeinket.
Olyan erőszakosak vagyunk, nem? Úgy félünk az öregedéstől, hogy megteszünk ellene mindent. Nem vesszük észre, hogy az a legfontosabb, hogy legyen kivel megöregedni .. ♥
" nagyon fájhat. ha elszakítanak attól akit szeretsz, de túl kell lépni....vagyis nem. ez baromság. hogy is lehetne elfelejteni azt. akit valaha szerettél? amikor valakit igazán szeretsz. akkor egy részeddé vál. a szíved egy darabjává. és mégis hogy felejthetnéd el a fájdalmat, hogy egy részed máshol van. egy időre elfelejtheted. vagy csak kevésbé veszel tudomást a hiányáról. de elég egy kis cetli az irásával, elég egy régi fotó. amin szerepel. esetleg egyetlen kis emlék is elég, és az a seb, ami már majdnem beforrt újra felszakad és jobban hiányzik, mint mikor elvesztetted... " ♥♥
Talán hiszek a sorsban , hogy Mindenki mellé teremtett egy embert! De mi van akkor, hogyha Mellém Ő-t teremtette. De Mellé nem Engem
Hogyan érezhetnék valamit, amikor nem tudom, hogy hogyan kell érezni?
Hogyan lehetnének érzéseim, amikor minden érzésemet visszautasították?
Holnap este a vonatban ülök és minden zökkenés, minden nyikorgás eszembe juttatja,
hogy percről-percre messzebb kerülök tőle. És ő talán nem bánja, hogy nem vagyok ott, nem is gondol rám...
hogy percről-percre messzebb kerülök tőle. És ő talán nem bánja, hogy nem vagyok ott, nem is gondol rám...
˝ vannak emberek, akiket nem lehet elfelejteni. akik hagynak a lelkünkben
egy fájó lenyomatot. tátongó sebet, aminek a sajgását elnyomhatja ugyan
az élet további folyása: a nevetés, a virágillat, a napfény, a finom
ételek, a kedves emberek, akik körülvesznek. de mélyen, a lélekben az a
seb sosem heged be. sosem. ˝
egy fájó lenyomatot. tátongó sebet, aminek a sajgását elnyomhatja ugyan
az élet további folyása: a nevetés, a virágillat, a napfény, a finom
ételek, a kedves emberek, akik körülvesznek. de mélyen, a lélekben az a
seb sosem heged be. sosem. ˝
Ha valakit igazán szeretsz szívedből, lelkedből, nem tudod megmagyarázni, hogy miért szereted, hogy mit adott ő neked, hogy miért vagy olyan boldog a tudattól, hogy Ő a világon van. A szeretetet nem lehet megmagyarázni. Az egy sokkal magasabb rendű tudás. Isten sem akarja, hogy megértsük. Elég ha érezzük. A szeretet érzése bizonyítja, hogy van Isten. Az nem lehet más...
Onnan tudod meg, ha megtaláltad a herceged, hogy nem csak az arcodon ragyog mosoly, de a szívedben is.
Sokszor úgy hiszem, hogy még gyermekek vagyunk
Egy kisfiú, egy kisleány és lenn a porban játszhatunk
Piszkos kis kezünk és az ajkunk összeér
Egy kisleány, egy kisfiú csókol, arcuk csupa fény^^
Egy kisfiú, egy kisleány és lenn a porban játszhatunk
Piszkos kis kezünk és az ajkunk összeér
Egy kisleány, egy kisfiú csókol, arcuk csupa fény^^
A pitypang a szerelem növénye is. Sokan úgy tartják, hogy ha elfújod a magvait, a szél elviszi a szerelmedet a szerelmedhez. Ha fújás közben kívánsz valamit, és egy levegővel sikerül minden magot elfújnod, a kívánságod teljesül.
2010. december 22., szerda
Sosem megfelelő a hely és az
időpont az igaz szerelemre. Véletlenül történik, egy szívdobbanás alatt, egyetlen felvillanással, egy lüktető pillanatban.*-*
időpont az igaz szerelemre. Véletlenül történik, egy szívdobbanás alatt, egyetlen felvillanással, egy lüktető pillanatban.*-*
2010. december 20., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)