Felejtsük el, hogy meg sem történt.

Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem

mért nem tudom elfogadni, hogy örökre vége? miért várom most is, hogy visszajöjjön végre? mért álmodom mindig, hogy velem van újra? miért kell naponta gondolnom a múltra? miért fáj, ha látom, vagy miért fáj, ha nem? miért van, hogy feledni nem tudom ma sem? miért fáj, ha szavak nélkül, némán eltapos, hisz ez köztünk szinte már mindennapos. miért érzem azt, hogy mégis jó lehet? miért kell szeretnem, ha ő nem szeret?!

Ha feladom mit veszíthetek majd? Téged? Vagy a jelenünket...? De hát én nem
akarom egyiket sem elveszíteni.. inkább harcolok tovább, mint ahogy
eddig is tettem..

- Most vagy a legszebb..
- Mért?
- Mert a karjaim között vagy..

Megfogtam a kezét,s ahogy megszorítottam,görcsös sóhaj szakadt fel a melléből,s már azt hittem,mindjárt sírva fakad,de visszanyelte a könnyeket,amik az előbb már ott remegtek a szemében.És ez megijesztett.Szorosan magamhoz öleltem,ő pedig kapaszkodott belém,mintha én lennék az utolsó reménye ezen a világon..

felébredtem..egyedül..könnyek közt..nélküle..|:

te és én nem vagyunk egyformák. más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, mi az igaz szerelem. te mutattad meg, mit jelent törődni valakivel, és ettől én jobb ember lettem. szeretném, ha ezt tudnád. nincs bennem keserűség a történtek miatt. ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ami köztünk volt, igazi volt, és örülök, hogy legalább egy kis időre együtt lehettünk. talán egy pillanatra te is ezt érzed majd, visszamosolyogsz, és gyönyörűséggel őrzöd meg közös emlékeinket. :)

egyre jobban halványulnak a régi emlékek. már nem tudok sírni miattad, túl sok minden történt azóta. most már mosolygok, mikor meglátlak, de ugyanúgy kívánlak, mint regén. gondolok rad naponta, közben mást ölelve. örökké a szívem egy része maradsz.. egy el nem múló emlék.

Téged találtalak. Boldogan vesztem
el benned. Boldogan vesztem el ebben a gyönyörű álomban. Ahol nem
mozdul az idő.De ez nem a valóság. Meg kell tanulnom élni a saját, valós
életemet.Kérlek, ne írj többet! Ne keress! Hagyd, hogy elengedjelek.. :(

hidd el csak annyi kell nekem, hogy csináljuk úgy mint a filmeken.. :)

Az élet nem könnyű.A
szerelem fáj,a pasik
hazudnak,a barátok hátba szúrnak,az emberek meghalnak,a szülők
kiabálnak..te mindig próbálkozol,de sosem vagy "elég jó".. és nem
érted miért.. :/

mert a szerelem ott kezdődik, hogy nem érdekel hol.. nem érdekel hogyan.. csak az érdekel, hogy ő is ott legyen:$

Hát szép dolog, ha vannak álmaid, de még szebb, ha ha legalább egy picike remény van arra, hogy valóra is válnak...

Az első szerelem mindig nyomot hagy a szívekben, mondják. Én már tudom, hogy valóban így van. Még azt is mondják, hogy az első szerelemtől való elválás nehéz.. nem.. épp az a nehéz, hogy sohasem válsz el.. a szíved mindig felé húz, de nem szabad már úgy gondolni rá.

Itt vége van. Mindenki elmehet. Mert vége... Annyira vége...

"Gondolom sokunknak ismerős az érzés, amikor fáj belül... valahol a mellkasnál... Talán ez lenne a lélek, vagy valami ilyesmi. Vagy erre mondják azt, mintha megszakadna a szívem. Amikor rájössz, hogy az örökre nem is olyan hosszú idő, amikor fel kell fognod, hogy egyszerűen túlléptek rajtad, és már nem is tudsz sírni, csak nézel ki a fejedből. Mit lehet ilyenkor tenni? Egy idézet jut erről eszembe: "Nincs rettenetesebb érzés, mint elválni, örökre elszakadni attól, akit szeretünk, s tudni, hogy az a kín, melyet ma is alig bírtunk elviselni, holnap is visszatér, holnapután is, azután is..." De mi van akkor, ha nem akarom? Ha nem akarok holnap is így ébredni...hogy belehaltam...egy kicsit. Mert már másé az, amiről azt hittem, mindig az enyém lesz. Igen, biztos sokan érezték már ezt, és sokan túl is élték, talán nekem is sikerül."

nem vágyom rád annyira, hogy sírjak utánad. :/

érzem, hogy titokban őt figyelem.
annyi mindent mondanék,de mégsem tehetem

Képtelen volt sírni - ez a fájdalom túl nagy a könnyekhez

Talán egy napon, évek múlva - ha majd a fájdalom elviselhetővé csillapul - képes leszek visszanézni arra a néhány rövid hónapra, amely mindig is életem legboldogabb időszaka marad.

A kedvenc színe a zöld, szeret vitatkozni, tizenhetedikén született, a nővére gyönyörű, ő pedig az apja szemét örökölte, S ha most megkérdeznéd, hogy szeretem-e.. Hazudnék..

Mindenkinek az életéből hiányzik valaki,egy ember akit nagyon-nagyon szeretett. Nekem is hiányzik egy..

A szeretetben nincs felejtés. Ezért megrendítő, ha elveszíted azt, akit szerettél: a halál olyasmit kér tőled, ami lehetetlen - hogy felejtsd el, akivel egy vagy. Soha senki sem tudta ezt megtenni, vagy ha igen, nem szeretett igazán.

tedd a kezed a szívemre. érzed hogy szúr? és ezt te törted össze..

Nem akarom, hogy tudd milyen érzés ennyire szeretni valakit, mert őrülten fáj.
Neked fogalmad sem volt arról, hogy én mit érzek, de ha volt is, valószínűleg azt hitted elmúlik.
Hát nem múlt el. Miután elmentél, sokáig azt hittem belehalok, hogy nem lehetsz mellettem.
Aztán teltek a hetek, a hónapok, az évek és elfogadtam. Felnőttem.
Már nem az a 16 éves kislány vagyok, aki annyira ragaszkodott a szerelmedhez és aki azt hitte nem tud nélküled élni.
Mert tud. Sok-sok idő telt el, és még mindig Te vagy az első gondolatom reggelente, esténként pedig az utolsó.
Nincs olyan óra, hogy ne gondoljam át, mit kellett volna máshogy csinálnom, nincs olyan perc, hogy ne juss eszembe valamiről.
Az életem része vagy, mint ahogyan az életem része az is, hogy ennyire hiányzol.
A mai napig beleborzongok, ha az első csókunkra gondolok, még mindig érzem az illatodat és hallom a hangodat,
ahogy azt mondod "szeretlek". Én is szeretlek. Örökké.

A szerelem az, amikor vidáman ráköszönsz arra, akit sohasem ismertél, de most talán még egy tangóra is hajlamos lennél vele, akárhogy is bámul az értetlenje.

Vártam Rád. Minden nap.. Minden pillanatában. Nem jöttél. A föld felett lebegtem és egy csapásra összetört a minden..Újra megtapasztaltam azt a furcsa érzést a szívem helyén.. Azt a tompa és mégis eget rengető fájdalmat.. De most nem pont olyan volt, mint Azelőtt a nap előtt. Volt benne valami új. Valami leírhatatlan. Az a találkozás számomra nem tűnt el nyom nélkül. A szívemben őrzöm. Pont úgy történt, ahogy szerettük volna. Te ismét befészkelted magad egy lány szívébe.. Nekem áldozatok árán, ám de sikerült eltemetnem a fájdalmat amit itt hagytál.. Nem túl mélyre. Épp annyira amennyire egy szerelemes lánynak sikerül. Néha úgy érzem szükségem van valakire, aki újra meg újra szembesít azzal ami történt. Viszont van amikor úgy gondolom, hogy egyáltalán nincs szükségem senkire aminek az lesz a vége, hogy mindenkit megbántok magam körül. Talán még szeretlek. Lehet, hogy sosem fog elmúlni. De talán valaki egyszer majd újra az égbe repít..

neked fogalmad sincs, hogy milyen. ez az az érzés, mikor fáj lélegezni.

egy szív megszünt dobogni - mert mindennél jobban szeretett

Olyan nehéz minden nap a szemedbe nézni,
és tudni hogy talán másképp is lehetett volna.

Szeretlek. (...) És ez azt jelenti, hogy nem csak a szép dolgok miatt vagyok melletted. Itt vagyok, bármi történjék

Ha közelebb van:

élesebben látni, hogy elérhetetlen.

Vannak dalok,

amiktől táncra perdülünk.

Dalok, amiktől énekelni kezdünk.

De azok a legjobb dalok,

amik felidézik benned,

amit akkor éreztél,

amikor először hallottad őket.

És ezzel megint összetöri a szívedet

I don't want a lot for Christmas, there's just one thing I need
I don't care about the presents underneath the Christmas tree...
I won't ask for much this Christmas, I don't even wish for snow,
I'm just gonna keep on waiting underneath the mistletoe,
'cuz I just want you for my own more than you could ever know
Make my wish come true! All I want for Christmas is you"
~ Nem akarok sok mindent karácsonyra, 
csak egy dologra van szükségem 
Nem érdekelnek az ajándékok a fa alatt.. 
Nem kérek sokat idén, még havazást sem várok csak várok tovább a fagyöngy alatt,
mert csak téged akarlak magamnak, jobban mint valaha gondolnád.
váltsd valóra a kívánságom, minden amit akarok karácsonyra, az Te vagy"

You should have opened your eyes and seen that I was crazy about you!
Ki kellett volna nyitnod a szemed és meglátni hogy bolondultam érted!

desire is desire, wherever you go.
a vágy mindig vágy marad, bárhová mész is.

"Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) "

Spiteful words can hurt your feelings but silence breaks your heart.
  A gonosz szavak megbántanak, de a csönd összetöri a szívedet.

Ma meggyőztem magam arról, hogy feladni nem szégyen. Ne kockáztass! Ne változtass! Csak semmi dráma, ennek nem most van itt az ideje. De az okaim nem is okok, csak kifogások. Valójában csak bujkálok az igazság elől, az igazság pedig az, hogy félek. Félek, ha egy pillanatra is engedek a boldogságnak, a világ megint összeomlik körülöttem, és nem tudom, hogy azt túlélném-e?

Miért ragaszkodunk még úgy a csomagunkhoz akkor is, mikor kétségbeesve próbálunk továbblépni? Mert mindannyian tudjuk jól, hogy megeshet: túl hamar engedjük el.

Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha, ha nagyon keressük, megtaláljuk azt, aki képes mindhármat nyújtani. Igen, mindannyian keresünk valakit, és ha nem találjuk, csak remélhetjük, hogy ő talál meg minket.

A döntés, hogy elszakadunk attól, akit szeretünk, fájdalmas. Ennél csak egy valami rosszabb: amikor az, akiben megbíztunk, helyettünk dönt.

A magányos embert könnyű kiszúrni. A magányosok azok, akik a növényeiknek mesélnek, és titkokat sugdosnak a kutyájuknak, és bőszen veszekszenek a tévéjükkel. De mind közül a legmagányosabbak azok, akik olyanokkal beszélgetnek, akik már régen nincsenek.

Te lennél az utolsó ember a Földön, akinek a szívét össze tudnám törni...

Nincs is megtévesztőbb dolog, mint egy mosoly. És senki nem tudja ezt jobban, mint azok, akik mögé bújnak. Néhányan udvariasan így figyelmeztetik az ellenségeiket. Néhányan vidám arcukkal tartják vissza könnyeiket. Míg mások ostobán grimaszolnak, hogy elrejtsék félelmüket. Ám van az a bárgyú félmosoly, ami teljesen őszinte. Azok mosolyognak így, akik tudják, hogy a gondjaik hamarosan megszűnnek.

tudom, hogy tudod, elmúlik, egy kicsit rossz most, de elmúlik(8):/

Névsorolvasásnál:
-Érzelmek?
-Hiányzik.
-Fájdalom?
-Jelen.
-Bánat?
-Most ő a hetes.
-Remény?
-Meghalt.

mosolyogsz, nevetek, szavakat keresek♥

Demjen Ferenc - Hiányzol

 
Kimondott szavak milliói sem hozhatnak téged vissza hozzám: tudom, mert már próbáltam. Még akkor sem, ha millió könnyet ejtek miattad - tudom, mert már ezt is próbáltam.. :/

az élet egy nagy szerepjáték. mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem. mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek. ♥