2010. augusztus 31., kedd


Megfogtam a kezét,s ahogy megszorítottam,görcsös sóhaj szakadt fel a melléből,s már azt hittem,mindjárt sírva fakad,de visszanyelte a könnyeket,amik az előbb már ott remegtek a szemében.És ez megijesztett.Szorosan magamhoz öleltem,ő pedig kapaszkodott belém,mintha én lennék az utolsó reménye ezen a világon..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése