idézetek
2010. július 16., péntek
Kora reggel, az iskola padban.
Nevedet rajzolva, sírva fakadtam.
Könnyeim a papírt egyre csak áztatták.
Fájt még, hogy elfeledtél, hogy megváltoztál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése