Egy vak ember ült az épület előtti lépcsőn.
Lábai között egy kalap,
régi, megkopott palatáblával,
rajta a következő szöveg:
VAK VAGYOK.
KÉREM
SEGÍTSENEK !
Éppen arra járt egy fiatalember,
s látva, hogy a kalapban alig néhány fillér van,
dobott bele......
.....pár forintot.
Azután kérdezés nélkül elvette a táblát a vak ember öléből,
zsebkendőjével letörölte a kusza betűket,
és írt rá néhány szót.
- majd elment.
Délután, amikor visszatért az emberéhez
örömmel nyugtázta ,
hogy a kalap immár szépen telt mindenféle pénzzel.
A vak felismerte őt lépteiről,
s megkérdezte tőle:
-Ön írt-e a táblámra? S, ha Ön, akkor mit ?
-Semmi olyat, amely ne lenne igaz. - hangzott vidáman a válasz,
szólt és mosolyogva távozott.
A vak ember talán soha sem tudta meg,
hogy a táblán ez a 6 szó állt csupán.
Csak 6 szó,
amely szívekre talált.
TAVASZ VAN,
ÉS ÉN,
NEM LÁTHATOM !