Szerettelek. Úgy szerettelek, ahogy nem akarok, és nem is tudok szeretni többé, kritikátlanul.
Mindig én voltam a Tiéd, és nem te az enyém, akkor is távol tőlem, mikor a karomba voltál.
Éjjel néha szerettelek volna felrázni álmodból, rád kiáltani, mond meg a szót, amelyből megkapod önmagad, amely megvált, és mond meg az irányt is, amerre el kell indulnom, hogy megtalálhassalak