Tudod mire akarok majd öregként emlékezni? Nem a nagy pillanatokra, nem az Élet nagy szakaszaira. Nem arra, mikor szerelmes voltam vagy az első éjszakára, nem arra, hogy eltört a kezem, nem arra, milyen volt az első igazi báli estém. Nem, ezekre nem akarok emlékezni. Arra akarok emlékezni, mikor mindezt meg tudtam osztani valakivel, azokra a pillanatokra akarok emlékezni és emlékeztetni, amiket Mi együtt töltöttünk. A hosszú esték a nagy semmiben, a nevetésre, a közös kicsi életünkre, dolgainkra.. de csak azért azokra, mert együtt voltunk, mert barátok voltak együtt, ma barátok vannak együtt és holnap.. holnap barátok lesznek együtt. Barátok fognak emlékezni, emlékeztetni, nevetni és sírni.. igen, mi ketten barátok vagyunk. Egymás Kis Hercegei vagyunk.. csak erre kell emlékeznünk, ha öregek leszünk. *-*