kimondott szavak milliói sem hozhatnak téged vissza hozzám. tudom, mert már próbáltam. még akkor sem, ha millió könnyet ejtek miattad - tudom, mert már ezt is próbáltam.. :(

˝ mi nem válunk el, csak te előre mentél. ˝

Vajon hogy kell feladni egy érzést? Egyszerűen csak döntsem el, hogy feladom, és eszerint viselkedjek és közben mondjak ellent a szívemnek és sodródjak tőle egyre és egyre távolabb? Akkor talán egy nap elfelejtem igéző barna szemének melegségét, kellemes hangját, édes mosolyát? Vajon eljön az idő, mikor mind eltűnik belőlem és a szívemből a fájdalom? Minden nyom nélkül, mintha soha nem is lett volna semmi.♥

" néha fáj, hogy elviszed az álmaimat "

Látod, hogy jön, és tudod előre, mit akar kérdezni. Azt szeretné tudni, mért vagy szomorú. Te reflexből kivágod a választ: 'Nem vagyok szomorú, csak szimplán rossz napom van.' , és hasonlók. Erre ő ezt mind elhiszi, és egy szó nélkül elmegy. Pedig mennyire szeretném egyszer, csak egyszer azt mondani: 'Azért vagyok szomorú, mert kegyetlenül beléd szerettem és ez az érzés visszafordíthatatlan.' Mit meg nem adnék érte, ha egyszer a szemébe merném vágni, majd következne a happy end, bevallaná, hogy ő is így érez, s boldogan élnénk, míg meg nem halunk. Kár, hogy ez itt a valóság, és bár bármi megtörténhet, erre igen kicsi az esély. ♥

" Megbeszéltük, hogy még találkozunk, de nem beszéltünk meg konkrétumokat - nem mintha bármelyikünknek is rossz érzése támadt volna. Egyszerűen úgy éreztem és valószínűleg ő is, hogy mindent megbeszéltünk, illetve amit mégsem, azt is megértettük. Nekem elég volt tudni, hogy itt van, és valószínűleg neki is elég a tudat, hogy én itt vagyok. Néha az embernek csak ennyi kell: tudni, hogy a másik van. " ♥

És..rájött hogy én vagyok az ő hercegnője :$

"Mégiscsak az a legszebb dolog, ha egy régi barát újra visszatér és kezet ad, mint valamikor régen. Ez megvigasztalja a megszomorodott szívet, úgy érezzük, hogy mindent újra viszontláthatunk, amit valaha szerettünk."

elmehetsz tündérországba a szőke herceget megkeresni,de nem biztos hogy boldoggá is fog tenni.

egyszerűen nem akarok itt lenni. nem akarlak hazakísérni. nem akarom, hogy a barátaim rólam beszéljenek, és nem akarom veled tölteni az időm. úgy teszel, mintha barátok volnánk, de nem vagyunk azok. nem vagyunk semmik. azt akarom, hogy az egésznek legyen már vége, és visszatérhessek a megszokott életemhez.

-Rendkívüli jelenség vagy: mikor feltűnsz kiakasztasz, mikor nem látlak hiányollak.

Sokszor éreztem magam megsebezve,
amikor elvesztettem azokat a férfiakat, akikbe szerelmes voltam. De ma már biztos vagyok benne, hogy nem lehet elveszíteni senkit, mivel birtokolni sem lehet senkit. Ez az igazi szabadság megtapasztalása: bírni a legfontosabb dolgot a világon, anélkül, hogy birtokolnánk.

Nem kellene, hogy szeresselek, s törődjek veled. Nem kellene úgy élnem az életem, hogy folyton arra vágyjak, hogy velem légy. Nem kellene azon elmélkednem, hogy vajon merre jársz, s mit teszel. Sajnálom, nem tehetek róla. Szerelmes vagyok beléd.♥

˝ nem értem, miért engedi meg az Isten, hogy találkozzunk, ha aztán nem engedi, hogy együtt legyünk. ˝

csak egy kis boldogságra vágyom. valahol mindig elhibázom...

mindenki szívéhez vezet egy kacskaringós utacska

elképzeltem, veled jó lenne nekem! <3

Az ember mindig visszanéz, ha már nincs mit várnia...:/

ez nem csak játék, legyél a hercegem... <3

Az életed akkor kezdődik, mikor megtalálod a helyed a világban, s akkor ér véget, mikor mindenkit elveszítesz.

"Ezt a tervet szőttem magamban: csak viszontlátni még egyszer az arcodat, elkapni meglepett vagy színlelten örvendő pillantásodat."

Illúzióból palotát építettem, papírból barátokat hajtogattam és hercegnő lettem a fellegvár legmagasabb tündérszobájában.<3

Lány: Szeretsz? [ a lány nagyon izgul, és reménykedik.. ]

Fiú: Igen. [ a lány boldogságában nem hisz a fülének.. ]

Lány: Mennyire? [ a lány remeg, és nem hiszi el, hogy ez is vele megtörténhet.. ]

Fiú: Nagyon. [ a lánynak a gyomrában pillangók repkednek.. ]

Lány: És hogyan? [ a lány kezdi felfogni, hogy a fiú szereti.. ]

Fiú: Ahogy egy nagyon fontos barátot. [a lány életében nem csalódott ilyen nagyot, de nem mondhatja el.. .. ]

Lány: Értem. [ a lánynak minden nagyon fáj, de nem mutathatja.. ]

Fiú: És te szeretsz? [ a fiú nem izgul, még csak nem is reménykedik..]

Lány: Igen. [ a fiú elhiszi, mert tudja, hogy barátok.. ]

Fiú: Mennyire? [ a fiú nem remeg, és tudja, hogy ez a valóság.. ]

Lány: Nagyon. [ a fiú gyomrában nem repkednek pillangók.. ]

Fiú: És te hogyan szeretsz? [ a fiú jól érzi magát ..]

Lány: Csak ahogy egy barátot... [ a fiú rá mosolyog a lányra .. ]

-a lányban világok törtek össze, de nem mutathatja, és nem mondhatja el-

[ezt beírom kép nélkül is.. ehhez nem találok...

és tükrözi a mostani helyzetemet....:\ ]

És talán kitalálom a módját hogy visszacsináljam egyszer."

Ha arra gondolt, hogy itt volt, itt feküdt mellette, hallotta a szuszogását, és néha hozzáért a karjával. Ha a nyárra gondolt, amikor együtt mentek az ösvényen. Valami visszatért ilyenkor, valami furcsa borzongás. Nem tudta, hogy mi az. De tudta, hogy már nem úgy van minden, mint nyáron volt. Nem olyan szép és egyszerű. Zavaros és bizonytalan.

"Legbelül örökké az a szeleburdi kislány leszek mint régen."

még nem ismered, odáig vagy érte, de könnyen lehet, hogyha megismerted, kiábrándulsz belőle *-*

Ha szeretsz valakit, tiszta szívből, akkor sohasem felejted el. Nem számít mi történt, mennyi idő telt el, szeretni fogod. Úgy érzed túlléptél, hogy többé már nincs rá szükséged, a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét, mint életed tavasza. S egyszer, ha szembejön veled, rád mosolyog, s életedről kérdez, csak annyit tudnál felelni: hiányos... Mert este, mikor lefekszel, párnádra hajtod fejed, elindul a kisfilm, peregnek az emlékek és a könnycseppek. Mindig is szeretni fogod, történjen bármi..  ♥

'Az életünkben mindig azt keressük aki számunkra 'tökéletes' a hibáival együtt.Azt keressük akiről azt hisszük SOHA nem fog bántani..de mindig csak keressük és a keresésben elveszünk s talán akkor megyünk el mellette. :[

nem félek a pókoktól, se a bogaraktól, nincs tériszonyom és a szűk helyektől sem tartok, de mikor a szemeidbe nézek, félek, hogy egyszer elveszítelek.. *-*

bele vagyok zúgva teljesen.reggel-délben-este csak őt keresem.

amióta megszakadt a kapcsolat vele,azóta érzem,hogy hiányzik valami..

Emlékszel, mit mondtál nekem ott lenn, a kacsáknál? "Nem az a baj a felnőttekkel, hogy hazudnak nekünk, hanem az, hogy minket is hazudni kényszerítenek." Ez volt az a mondatod, amiből rájöttem, hogy te attól félsz, hogy felnőtté válsz, és ezzel te is hazug leszel

" Úgy érzem az élet egy mesefilm, amiben Őt nekem találták ki és rajzolták mellém"

amennyire akartam én őt, annyira nem akart ő engem :(

"..és királyfinak képzeled azt,aki igazából csak egy szimpla béka.."

L = Leider / Sajnos
 I = Immer / Mindig
 E = Eine / Egy
 B = Bittere / Keserű
E = Enttäuschung /Csalódás

Van néhány olyan ember, akikkel nem kell minden nap beszélned, akik
ezredszerre is végighallgatják tőled ugyanazt a történetet.. és ha te
idiótaként táncolsz, vagy addig nevetsz, amíg már sírnod kell, akkor is
azt mondják: igen, ő a legjobb barátom.

Nem akarok úgy tenni, mintha nem fájna. Elviharzik mellettünk az élet és mi oda se bagózunk egymásra. Semmi közöm ahhoz az emberhez, akihez a legtöbb közöm kellene, hogy legyen. Még azt sem tudom, hogy ez csak nekem fáj-e ennyire.

" tegnap óta nem vagyok a nőügyed "

Miért követsz engem?
- Szeretlek.
- De csak mert még nem találkoztál a barátnőmmel. Ő sokkal csinosabb, mint én és egyenesen mögötted van.
- *körbe fordul.* Nincs is itt senki!
- Ha igazán szeretnél, nem fordultál volna meg.



!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Egy este amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:
- a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft
- a szobám rendberakásáért: 1000 Ft
- mert elmentem tejért: 100 Ft
- mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft
- mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft
- mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft
Összesen: 4800 Ft .
Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne. Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta:
- mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft
- az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett töltöttem: 0 Ft
- a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0Ft
- könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft
- mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0Ft
- minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem neked: 0 Ft
- az életemért,amit minden nap neked adok: 0 Ft.
Összesen: 0 Ft
Amikor befejezte, anya mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak. A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből. Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta:
FIZETVE.

L = Leider / SajnosI = Immer / MindigE = Eine / EgyB = Bittere / Keserű
E = Enttäuschung /Csalódás

A barátság számtalan dolgot magában foglal: az élet bármely helyzetében készen áll segítségedre, sohasem jön alkalmatlan időben, soha sincsen terhünkre. Ezért szokták mondani, hogy a tűzte és vízre nincs többször szükségünk, mint a barátságra. Hiszen a barátság nem csak a boldogságot aranyozza be még ragyogóbban, hanem a bajokat is elviselhetőbbekké teszi azzal, hogy osztozik bennük és részt kér belőlük.

Tudják,
hogy van ez. Néha találkozunk egy csodálatos emberrel. De az csak rövid
időre szól. Talán vakáción vagy vonaton vagy akár a buszra váró sorban.
És ők egy pillanatra megérintik az életünket, de ez az érintés
különleges. Ahelyett, hogy keseregnénk, mert nem lehetünk velük tovább,
vagy nincs alkalmunk alaposabban megismerni őket, nem jobb-e örülni
annak, hogy egyáltalán találkoztunk? : )

Elveszíteni valakit… Régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket, csak a halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. És onnantól fogva nem beszélünk vele, nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a szemünket. Soha többé. Ez a fajta elválás is ugyanolyan végleges tud lenni, mint a halál. És ugyanúgy fáj..

"Ha veled aludhatnék,ígérem neked adnám a nagyobbik fél takarómat."

Ahogy múlik az idő, kezdek egyre többet megtanulni a felelősségekről
Észrevettem, hogy minden cselekedetem hatással van a környezetemre
Szóval most szeretném kihasználni az alkalmat, hogy bocsánatot kérjek a dolgokért, amiket tettem
És a dolgokért, amik még nem történtek meg,
És amiért mások nem vállalják a felelősséget...
                                                                                     /Akon/

Egy embert elengedtem. Már nem tartom a barátomnak, és nem is vágyom rá, hogy az legyen. Már nincs gyomorgörcs mikor meglátom, csak egy gúnyos kis mosoly a szám sarkán és egy kis szomorúság mélyen bent a szívemben..

Úgy várom azt a napot, mikor majd érzed, hogy hiányzik az az
apróság az életedből, amit más nem adhat meg. Mikor rádöbbensz, hogy el kell mondanod. És mikor majd kopogtatsz, én pedig beengedlek.*.*

Igazán boldog csak akkor vagyok, ha nincs senkim. Az egyedüllét sokkal jobb annál, mint magányosan vergődni egy kapcsolatban. Sajnos nincsenek már illúzióim ezzel kapcsolatban.

Amikor az ember képzeletében egy szeretett lény vonásait igyekszik
fölidézni, a múlt annyi emléke merül fel, hogy ezeken az emlékeken,
mint könnyön át, csak homályosan látja őket.

Eddig a pillanatig emberek milliói adták már fel. Nem bosszankodnak, nem sírnak, nem csinálnak semmit, csak várják, hogy teljen az idő. Elvesztették a reagálás képességét. Te viszont szomorú vagy. Ez azt jelzi, hogy még él a lelked.

"Miért nem hagyod abba és lépsz végre tovább? Nem az számít, hogy mi volt a múltban, vagy hogy mi lesz a jövőben. Az ég szerelmére, maga az út a fontos. Nincs értelme végigcsinálni ezt a sok sz*rságot, ha nem élvezed az utat. És tudod mit? Mikor a legkevésbé várod, jön valami remek dolog, jobb, mint amiről valaha álmodtál.”

„Hogy szeretett e valakit? Nehéz megmondani… Nagyon kevesen
láthatták a lelkét. Akinek pedig megmutatta, az nem figyelte.”

'..Felkereslek, hogy ne kelljen rádöbbenned:
magamra hagytál..'

"How could this be, You're not here with me..."
~Hogy lehet az,hogy nem vagy már velem?                                                                                             /MJ/

Két olyan ember, akik szakítottak
soha nem lehetnek már barátok…ha mégis, akkor még mindig szerelmesek,
vagy sosem voltak azok.

Miért van az, hogy a szeretet fáj a legjobban?
Pedig az a legszebb szó a világon...
Nehezen mondjuk ki de mikor megtörténik állandóan ezt hajtogatjuk!
Lassan már csak megszokásból mondogatjuk és elvész a jelentősége.
Ne mondd azt, hogy szeretlek csak kétszer: Az elején és a végén...