hogy van ez. Néha találkozunk egy csodálatos emberrel. De az csak rövid
időre szól. Talán vakáción vagy vonaton vagy akár a buszra váró sorban.
És ők egy pillanatra megérintik az életünket, de ez az érintés
különleges. Ahelyett, hogy keseregnénk, mert nem lehetünk velük tovább,
vagy nincs alkalmunk alaposabban megismerni őket, nem jobb-e örülni
annak, hogy egyáltalán találkoztunk? : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése