minden éjszaka, mikor már minden elveszett bennem, sírva könyörögtem az
ágyam szélén ülve összekulcsolt kezekkel, hogy legalább ő legyen
boldog, nem érdekel velem mi lesz, inkább én leszek boldogtalan, de őt
épségben akarom látni, ha nem is velem, valaki más tegye boldoggá..és
lám..megtörtént

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése