látod, hogy jön, és tudod előre, mit akar kérdezni. azt szeretné tudni, miért vagy szomorú. te reflexből kivágod a választ: 'nem vagyok szomorú, csak szimplán rossz napom van.' és hasonlók. erre ő ezt mind elhiszi, és egy szó nélkül elmegy. pedig mennyire szeretném egyszer, csak egyszer azt mondani: 'azért vagyok szomorú, mert kegyetlenül beléd szerettem és ez az érzés visszafordíthatatlan.' mit meg nem adnék érte, ha egyszer a szemébe merném vágni, majd következne a happy end, bevallaná, hogy ő is így érez, és boldogan élnénk, míg meg nem halunk. kár, hogy ez itt a valóság, és bár bármi megtörténhet, erre igen kicsi az esély. ♥