A minap olyat tettem, mint még soha...gondolkodtam azon, hogy mi az igazi barátság, s gondoltam egy emberre, s bevillant, hogy mi mindent mondanék neki, de még mielőtt elfelejtettem volna, minden gondolatomat leírtam. Leírtam, hogy ő is lássa mit érzek, s ezek után nyugodt szível bízhassak én benne, s ő a kést belém-belém vágja egyszer...de talán nem teszi meg, s egyet is ért velem. Tudom, hogy mit leírtam az én hibám is egyben...de tudom azt, hogy egy barátnak meg kell tanulnia elnézni hibáinkat, s tudom azt, hogy egy barátnak önmagam adhatom hibáimmal együtt ő akkor is mellettem fog állni...ha még sem akkor valami egészen más volt, de semmiképpen se barát!