˝ tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte a
csillag. A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. megmozzantotta ágait és álmosan felelte: – Nem, nem. nem annyira
ritkák. csak hát az emberek az eszükkel hajszolják azokat a
pillanatokat. pedig az, hogy mondjam neked? a szív ügye.
– mesélj  nekem a boldog pillanatokról.
– hagyjál most, álmos vagyok.
– adj nekem egy boldog pillanatot. aztán hagylak aludni.
– szeretlek, nagyon.
– jó éjszakát. – mondta a csillag leírhatatlanul boldogan. ˝